A jelen és az idő

Összefoglaló

FÜLSZÖVEG
Amikor megismertem Orosz László Wladimirt, rádöbbentem, hogy műveit nem ő írja.
Orosz fiatal ember. Könyvéből viszont a tradicionális mesterek személyfölötti hangja szól. Ő maga ritkán néz ki sorai mögül, többes számban beszél, s még abban is hűségesen követi mestereit, hogy sok latin szót alkalmaz, bizonyára azért, mert a latint véli az utolsó, még valamennyire közérthető nyelvnek, melyen univerzális igazságokat ki lehet fejezni.
Oroszt pedig csakis ez érdekli: az igazság.
Ezért hiszem, hogy van benne Valaki, aki könyveit írja, mert ennyi mindent és ilyen mélységben nem lehet fiatalon tudni: ehhez nagyon sok évtized földi, és még több évezred spirituális tapasztalat szükséges. Hamvas Bélánál éreztem először ezt a megdöbbentő különbséget személy és mű között: más volt beszélni véle, s egészen más olvasni őt. S mint az ő esetében, Orosznál is az a teendőm, hogy többször olvassam el.

Müller Péter

A C. G. Jung pszichológiájának alapelemei az archaikus létszemlélet fényében (1999) című könyv szerzőjének legújabb kötetét tartja kezében az Olvasó. Vissza
TARTALOM
Előszó 7.
I. Fény és Árny - a Jelen és az Idő 37.

II. A manifesztációk autológiai értelmezése

III. Praktikum
1. Az adekvát kérdés - a kérdezés érvénye 73.
2. Az időkvalitás és az időkulcs fogalma 77.
3. Egy gyilkos-áldozat viszony diakróniája és szinkróniája 87.
4. Determináció, Szabadság-mozzanat, Szabadság 116