Elvégezve a talált tárgy után a talált szerző megtisztítása is: lecsupaszított beszélővel áll előttünk Mohai V. Lajos. Evilági vágyak, érdekek nélkül kérdezi, Hová is lenne az út. Refrénszerű válasza meghatározza a kötetet: innen el. Nem tudjuk meg soha, hogy hova, de arról képet kapunk, honnan.
Nem rendszeres inventár, hanem impressziók határozzák meg a „kameramozgást”. Tetemeket (!) vezetnek kantárszáron, összedőlt istállók a hát mögött. A korhadt deszkakerítést rozsdás kacat szorongatja és gomba tenyészik a párnás fában. A varjak röpte mozdulatlan, a csönd halotti, szállás, otthon nincs.
Az anyagi világ, a természet és az emberi környezet pusztulását dermedt magányban mutatja fel: ember, állat, táj – tájékozódási pontok nélkül, kapcsolatok nélkül minden a megsemmisülésbe bukik. Egy-két kivétellel nincs többes szám első személy az egész kötetben, nincs mi, nincsenek emberi, nincsenek metafizikai viszonyok, nincs semmiféle társ, akinek (vissz)fényében bármi is megelevenedhetne.
Limbus lat 1. (orv is) szegély, perem 2. vall a pokol tornáca 3. tud rendezetlen levéltári anyag. Szabó Marcell verseskötetében az elektrosokkolt Artaud, a Sri-Lanka-i árusok vagy éppen Bruegel mé...
Online ár:
2 190 Ft