Dedikált. Kiadó:Felsőmagyarország KiadóSzépírás Kiadó „Ha ez a tábla nem látszik, árvíz van” – számol be Székely János, a szélesebb közvélemény előtt talán kevésbé ismert, nagyszerű marosvásárhelyi irodalmár-gondolkodó az egykori Tordán, az Aranyos Hídjáról látható, ma már nem létező tábla szövegéről. Igaz, már ő sem látta, de édesapja még igen. A szöveget elemezve úgy gondolta: nem dönthető el, hogy az ostobaság tobzódott-e itt, vagy egy tréfás kedvű lokálpatrióta fricskázta meg a szokványos világrendet, esetleg így, figurázta ki a valamely ismeretlenek eredendő bornírtságát.
Okfejtéseivel az első pillanatban egyetértettem. A másodikban nem. A fejtegetés minden értékét elismerve, tisztelettel adózva az abszurditás iránti fogékonyságnak és az ostobaság iránti engesztelhetetlenségnek azt hiszem, hogy alapvetően másról van szó itt. Valami olyasmiről, ami a ma emberének életéből megfoghatatlanul, de egyre jobban hiányzik. Arról az otthonosságról, amivel az ember odahaza mozog, ahogyan teljes sötétségben is tudja, hány lépés az ágyától az ajtó, s milyen magasságban van a kilincs.