Összefoglaló
Gróh Gáspár irodalomtörténész, kritikus írásaival egyre meghatározóbb alakja a kortárs magyar irodalmi köztudatnak. Írásainak legfontosabb két jellemzője: a tematikai sokszínűség és a mindegyikben fölfedezhető sajátos látásmód. Írjon bármiről és bárkiről, a magyar történelem és művelődés egységében gondolkodik. A nemzetben sajátos műhelyt lát, amelynek az a munka ad értelmet, amellyel a közös, európai kultúrát gazdagítja. Sokféle módon érhető el a cél. Irodalommal, művekkel, történelemformálással - és a kettő gyakran összetalálkozik. Valójában ez a találkozás jelenti Gróh gondolkodásának legfőbb tárgyát, írjon Babitsról vagy Dobos Lászlóról, Németh Lászlóról vagy Kodolányi Gyuláról és Csoóri Sándorról, Szabó Dezsőről, alkalmasint Szent-Iványi Domokosról és Szabad Györgyről.
Ungvári Tamás eszmetörténeti panorámájában az IDŐ fogalmának lényegét kutatja, összefüggésben az irodalommal (ezen belül is a regény műfajával), a kultúrával, a filozófiával, a tudománnyal. A nagys...
