Tigrisláz - Tíz óra a magyar versfordításról

Összefoglaló

Gergely Ágnes eredeti foglalkozása szerint tanár. A katedrát 1963-ban szerkesztői íróasztalra cserélte, dolgozott a Magyar Rádiónál, az Élet és Irodalom-nál, a Szépirodalmi Könyvkiadónál, végül a Nagyvilág-nál. Közben megalkotta azt a költői-prózaírói-műfordítói életművet, amelyet 2000-ben Kossuth-díjjal ismertek el. 1991-ben jött a felkérés, hogy műfordítás-elemző szemináriumot vezessen az Eötvös Loránd Tudományegyetem angol tanszékén. Ennek a szemináriumnak a gyümölcse ez a könyv, kiegészítve Az idegen vers megközelítése című székfoglaló előadással, amelyet 2000-ben tartott a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián. "A szemesztert a korai angol romantikával kezdjük, a kései modernekkel fejezzük be, a fordítók a Nyugat költői, azután a követőik, néhányan nemrég haltak meg, néhányuk él, és én sem menekülök a fordítói felelősség elől. Az indexbe írandó tárgy: A vers műfordítói megközelítéseŤ." Nem könnyű szívvel vág bele. "Újra és újra megcsap, hogy idegen a vers, a nyelv, az ember, aki a verset írta, a kultúra, amely mögötte áll. Rémületem, hogy talán nem bírok velük azonosulni, elveszi a maradék biztonságérzetemet is. Nincs közöttünk ťhintaŤ, nincs ťporondŤ. Álarcot sincs módom ölteni: műszavakat, idegen szavakat, a fölülemelkedés látszatát. A vers és a versfordító arca mezítelen." Valóban: aki tudós tanulmányokra kíváncsi a műfordítás tárgyköréből, ne itt keresse. Itt műhelymunka folyik, az idegen vers szövetének fölfejtése. Tudni való, idegen verset legjobban úgy érthetünk meg, ha lefordítjuk. Lehetőleg persze úgy, mint azok a legnagyobbak, akikből Gergely Ágnes a tananyagát összeállította. Voltak az egyetemen legendás műfordító-szemináriumok. Ez itt abban kivételes, hogy magunk is részt vehetünk benne. A szerző minden mondatából a személyes jelenlét sugárzik - ezzel kínál meg bennünket, olvasókat is.