Jerikó rózsája

Összefoglaló

Szóözönben élünk. Az egyház ebben éppenúgy elmerül, mint a társadalom bármely más közössége. Többnyire a monológ uralkodik a párbeszéddel szemben, az információ az önálló gondolkodás fölött. Az egészséges ember úgy védekezik, ahogy tud, vagy ahogy a közmondás tartja: egyik fülemen be, a másikon ki. A bibliodráma kevés szóval él. Így adja vissza a csönd ölelte valóság eredeti jelentését és jelentőségét. A teljes embert látja, a test-lélek-szellem egységét, és a testnyelv, a mozdulatok kifejező erejét használja. A játék az alapeleme – az, amivel a gyermek önfeledten tanulja érteni a világot. A játékos kapcsolatba kerül, együttműködik, kezdeményez vagy reagál, cselekszik vagy elszenved. De minden esetben annak a csoportnak a tagjaként éli meg a pillanatot, amely akkor és ott az emberiség nagy családját képviseli számára. (Eisenbarth Krisztina, a könyv lektora) Mottó: Ahogy „Jerikó rózsája” a sivatagban kivirágzik, még ha csak évszázadok múltán is éri újra víz, ugyanúgy élednek föl a bibliai szövegek a bibliodráma érintésére. Ebben az ún. „bielefeldi iskola” alapművének számító kötetben minden megtalálható, ami a bibliodráma elméleti és gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban a hazai olvasók számára érdekes lehet. A magyar nyelvű változat elkészítői számos lehetőséget látnak e mű alkalmazásával, hasznosításával kapcsolatban. Így ajánlják azt drámapedagógiával foglalkozó tanároknak, mentálhigiénés illetve más pszichoterápiás csoportfoglalkozást vezető, gyülekezeti, esetleg egyéb szociális- vagy börtönpasztorációs szolgálatot végző munkatársaknak, s mindazoknak, akik a bibliai szövegekben – ebben a „prófétákat nélkülöző korban” is – kutatják, s talán már felfedezni vélik annak a mai, posztmodern ember számára is valóságos és aktuális üzenetét, mondanivalóját.