"Porból lettél és porrá leszel...", vagy "...port a pornak..." temetések, szertartások megszokott mondata. Pedig, valljuk be, hogy az ember, és különösen az európai civilizációba beleszületett, örökké akar élni, mégpedig leginkáb húsvér testében megmaradva. Célja nem más, mint a lételvesztésképtelenség elérése. A "Halotti beszéd és könyörgés" is arról szól, hogy "...isa pur és homu vagymuk..." Felmerülhet egy kérdés: tényleg por is vagyunk? Lehet bennünk valami az örökkévalóságból, az öröktől örökig élők anyagából? Érdekes kifejezés a "porhüvely" is. Mintha arra utalna, hogy élő létezőképességünk mélyén létezik egy halhatatlan valami, az örökké létezni képes, változhatatlan - mondjuk úgy; szubsztancia, melyet mindegy csak beburkol a pusztulásra ítélt élő matéria. Mi lene, ha megszólalna bennünk az a bizonyos por, avagy "portudat", ha teljes mivoltában megmutatná magát, és elmesélné az öröktől örökig létezés lehetséges módjait? Azon felül tudtunkra adná az élő résszel való evolúciós-spirituális kapcsolatát, lelki-fizikai gyarlóságaink, állapotaink önmagunknak csak néhanapján beismert ingatagságait, szembesítene bennünket hiedelmeinkkel, sors-lény mivoltunkkal. Az író maga se hitte volna, hogy izgalmas párbeszédbe elegyedik saját öröklétporával, és ezáltal belepillanthat az örökkévalóság szükségszerű létezhetőségébe, mely alól az emberi lény sem lehet kivétel. Az magától értetődik, hogy a "portudat" sajátos nyelvezettel és jelrendszerrel bír, melynek megfejtéséhez a polémia lefolytathatósága érdekében is, a halandó emberi félnek is alkalmazkodnia kellett. Így aztán - magától értetődően - seregnyi új - elsősorban filozófiai értelemben említendő - kifejezés, szóösszetétel látott napvilágot, melyekkel talán az eddigieknél sokkal mélyebbre sikerült ásni a létezés és létezhetőség módjainak megvilágítása tekintetében. Szerző egy izgalmas szellemi kalandra hívja olvasóit, mondhatni egy belső krimit kell átélnie, mely a szó szoros értelmében vett élethalál harcról szól.
Ez is elérhető kínálatunkban: