A 18-19. századi ún. közköltészet a szóbeliség és írásbeliség, folklór és irodalom határmezsgyéjén elterülő, ennek okán az irodalom működésére, létformájára, az írásbeliségnek a szóbeliségbe való behatolására nézve számos megfigyelésre lehetőséget adó költészeti jelensége volt. Az anonim szerzők "nyitott szövegei" olykor ponyván, máskor olyan szerzők közvetítésében maradt ránk, mint Aranka György, Pálóczi Horváth Ádám vagy Arany János. A kiváló irodalomtudós könyve elején aprólékosan számba veszi a forrásokat, majd kötetkompozíciós és metrikai kérdések után - szűkebb szakterületének, a régi zene iránti elkötelezettségének megfelelően - e költészet zenei vonatkozásaival foglalkozik a nótajelzések tükrében. Ezután feltárja a szövegcsaládokat és a párhuzamokat, a travesztiákat, ellentéteket, tartalmazási viszonyokat elemzi, a hívószavak és hívósorokat vizsgálja abból a szempontból, hogy ezek milyen hatással voltak a kéziratok összeírására, végül a szövegek összeépülésével, a befogadástól a továbbköltésig tartó folyamattal foglalkozik. Az eddig előzmény nélküli kutatás további lehetőségeit felvillantó utószóval, továbbá bibliográfiával és névmutatóval záródó mű a korszak irodalomtörténész és folklorista kutatói mellett - a szerző által szellemesen az erdők aljnövényzetéhez hasonlított - e különös kulturális szimbiózis iránt érdeklődő művelt nagyközönség olvasmánya.
Ez is elérhető kínálatunkban:
Az ember tragédiája olyan vitathatatlan kincse a magyar kultúrának, mint az egyetemes irodalomnak Dante Isteni színjátéka vagy Goethe Faustja. Hogy hasonló, világraszóló karriert mégsem futott be, ...
Online ár:
4 420 Ft
Eredeti ár: 5 200 Ft
Online ár:
2 185 Ft
Eredeti ár: 2 300 Ft
Online ár:
2 475 Ft
Eredeti ár: 2 750 Ft
Online ár:
3 392 Ft
Eredeti ár: 3 990 Ft
0
az 5-ből
0 értékelés alapján