Budapesti aggadák (Novellaantológia - Holocaust utáni próza

Összefoglaló

Antológiánk címe és alcíme e gyűjtemény valódi tartalmának: céljának, funkciójának némiképpeni elkendõzése. Ezt a novellaantológiát valójában mai magyar zsidó prózának kellene nevezni. Ilyen bátor vagy szentségtörõ azonban az összeállító sem lehet, nem ronthat ajtóstul a házba. Hisz még távolról sincs ajtón belül ez a gondolat vagy az effajta jelenlét. A magyar (magas) kultúrába még nem engedtek be manifeszt zsidót - sem egyéni alkotóként, sem egy szellemi létforma lehetõségeként. Ha errõl nemcsak becsvágyból, hanem szellemi egészségügyi okokból sem kívánunk lemondani, igyekeznünk kell óvatosabb (politikusabb) módon bevinni vagy napirenden tartani az önmagát zsidóként azonosító irodalmi jelenlét ügyét. Hiszen az elsietett vagy leplezetlen magát néven nevezés romba döntheti a törékeny fejlõdést, amit az 1989-es rendszerváltás teremtett minden, így a zsidó azonosság és önkifejezés számára is. Az aggada szó (amely héberül történetet, elbeszélést jelent) célzás arra, hogy az itt összegyűjtött írások kapcsolatban állnak a zsidó történettel, amely 1944-45 után döntõ részben a szintén a címben megjelölt városra szűkült. Az alcímben szereplõ holocaust szó pedig nyomatékosítja a lényeget körülíró és pontosító meghatározást: behatárolja a nemcsak kronológiailag megragadható idõt, hanem a cezúrát is, amely után minden más dimenziót nyert az egyetemes és a magyar zsidó történetben.