A belső harmóniát, az önmagunkkal való elégedettséget csak akkor érhetjük el, ha képesek vagyunk felismerni magunk és mások érzéseit, kapcsolatokat teremteni, konfliktusokat kezelni, együttműködni, segítséget kérni és adni, vágyainkat késleltetni, határainkat lehúzni, nem-et mondani, kitartani és a másságot elfogadni.
A felnövekedésünk során farkasszemet kell néznünk saját félelmeinkkel, szorongásainkkal, ellentmondásos érzelmeinkkel, indulatainkkal is.
Ez még egy felnőttnek sem könnyű, hát még egy gyereknek! A mesék segítenek az ellentmondásos érzések átélésében, megértésében és ugyanakkor ezek megszelídítésében, megzabolázásában is. A fejlett érzelmi intelligencia egy igazi hamuban sült pogácsa a nehéz helyzetekkel való sikeres megküzdésben.

Érzelmi biztonságunk, önbizalmunk, az örömre való képességünk nagymértékben függ kapcsolódásainktól. A valahová tartozás érzése alapvető mozgatórugója minden embernek.
A barátságok, családi egység, és a megtartó közeg egyensúlya felborulhat, mely a mellőzöttség érzését, kívül rekedést, magányt, szorongást vonják maguk után. Ezekben a nehéz helyzetekben is van kapaszkodó, a mesék megmutatják, hogy a kibillent egyensúly belül visszaállítható, és erőt adnak a változás elviseléséhez.

Ahhoz, hogy egy gyermek választ kapjon arra, ki is ő és milyen is valójában, és egészséges személyiséggé fejlődve el is tudja fogadni önmagát, meg kell tapasztalnia, hogy mások is elfogadják olyannak amilyen.
A mese képes az elfogadás gondolatát és érzését közvetíteni, a közös mesélés pedig a szülők nyújtotta érzelmi biztonságot megteremteni és ezáltal a gyermek érzelmi intelligenciáját fejleszteni.
Ez szükséges ahhoz, hogy a kortárs kapcsolataiban sikeres lehessen, barátságokat kössön, szerelmes legyen, és magabiztosan tudjon tájékozódni a világban.

A születés az emberélet legnagyobb misztériuma, s a gyermeki kíváncsiság állandó témája. Kiindulópont, a létezésünkről alkotott bizonyosság, ezért a kezdetről szóló történetek fontos részei az identitásunknak.
A születéstől a halálig tartó életutunknak éppoly fontos állomásai a veszteségek, mint a boldog pillanatok. Ám nem könnyű a gyerekekkel a veszteségekről is ugyanolyan természetességgel beszélni, mint az élet többi eseményéről.
Szerencsére a mese a szimbólumok nyelvén, a hősök cselekedetein keresztül képes megküzdési módokat mutatni, és átadni azt is, hogy ha elég kitartóan és leleményesen küzdünk, képesek leszünk a veszteségek feldolgozására.