Alfred de Vigny

Alfred De Vigny (1797-1863): költő, író, műfordító, katona. Ez a zárkózott ifjú 1814-ben, az első restauráció idején a Gendarmes de la Garde soraiba lépett, amely a királyi házhoz tartozott, a száznapos uralom kezdetekor pedig megsebesült a térdén, amikor a királlyal Gand felé menekült. Már 1820-ban eljárogatott a Hugo-fivérek által alapított Conservateur littéraire körébe, első cikke ott látott napvilágot, mint ahogy A bál című költeménye is. Első kötete, a szerző nevének feltüntetése nélkül, 1822-ben készült el Poèmescímmel. Irodalmi érdeklődése ellenére Vigny tovább katonáskodott, mi több, a spanyol háború kitörésekor igen fellelkesült. 1825-ben házasodott meg. Egy előkelő angol lány,Lydia Bunbury lett a felesége, aki gazdag nem volt, de hamar elbetegesedett, s Vigny egy roncs mellett tartott ki hűségesen és hallgatagon egy életen át. Vigny feleségének egyik nagybátyja révén Walter Scott-tal is megismerkedett, 1828-ban lefordította Shakespeare Rómeó és Júliáját, valamint A velencei mór címmel az Othellót is. 1830-ban hadosztályparancsnoka lett a Garde Nationale-nak. Stello című regényét 1831-ben írta. A Becsületrend lovagja 1833. április 30-án, tisztje 1856-ban lett, az Akadémia tagjává 1845. május 8-án választották. Méltatói szerint „személytelen lírai magatartásával már a parnasszisták előfutára” volt.                                                                - Baranyi Ferenc nyomán -