"Visszazengtem a világ hangjait" - In memoriam Kálnoky László

Összefoglaló

Kálnoky László, jeles költő és műfordító élete és műve ezernyi szállal kötődik szülővárosához: Egerhez. Kultusza, kiváltképpen Egerben, minden nemzedék lelkiismereti vizsgája volt és marad. Ha irodalmunk létmódjának értelme a jelenre vonatkoztatás, akkor Kálnoky életműve szerfölött időszerű és tanulságos sorstükör. Ideje lélekben feloldani, enyhíteni azt a sok igazságtalanságot, mulasztást, melyet vele szemben elkövettek.

Apja Eger polgármestereként a nyilasokkal és a német helytartósággal szemben az ellenállás szolid, nemes, de határozott és életveszélyes módját választotta: szembeszegült az embertelen hatalommal. Bátor tett volt a „felkoncoltatik!” szóval fenyegetőző plakátok kiragasztásának megtagadása és aztán a polgármesteri posztról való lemondása. 1945 után Kálnoky apján, hamis vádak alapján, önjelölt, neofiták bosszút hajtottak végre, ahogyan azt költőfia meg is írta egyik prózaversében. Sok keserű igazságot írt szülővárosáról, de mindig a nagy krónikás, Tinódi szellemében: „Se adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat bé nem írtam – mi keveset írtam, igazat írtam.”

A szenvedés misztériuma végigkíséri Kálnoky felnőttkorát. Életét tüdőműtétje megmentette, de betegsége sok évvel meg is rövidítette. Tüdejének jóval több mint a felét elvesztette. Szinte hősies türelemmel viselte sorsát, ahogyan Nagy László tűrte gyermekbénulásának következményét, és méltósággal viselte járógépét.

Korunknak is intelem, hogy nemcsak a lokalitás, az emberi terek határozzák meg az életminőséget, hanem a kultúra, az irodalom és a művészetek is meghatározzák az adott teret, várost, települést. Eger adta a legtöbb élményt Kálnoky első, az Árnyak kertje című kötetéhez és sok ihlető emlékkel ajándékozta meg időskori költészetének tüneményes megújulását is. A költő számos versében vall Egerről, egri élményeiről. Az Egy városhoz című vallomása verses tanúságtétel: „Nem maradhattam ott örök rabodnak, / de hogy eszembe se jutsz, mégse hidd. / Kockaköveid bennem súlyosodnak, / bennem görbülnek nagy boltíveid.”

Ez a Kálnoky-emlékkönyv annak az erkölcsi, szellemi-lelki jóvátételnek fontos része, mellyel Eger és a jobb és szebb kort remélő utókor önmagát is megtiszteli. (Cs. Varga István)