Filmszerű vizualitás, inszomniás fantáziák, spontán emlékképek, ironikus rezignáció, kísérteties zajok és szerelmi vallomások rajzolják meg a Gérecz Attila-díjas és Móricz-ösztöndíjas szerző második kötetének kontúrjait.
Nádasdy Ádám versei az emberélet útjának felén túlról szólnak. Az utazás folyamatos: billegünk a csónakban, kanyarodunk a teherautóval, viháncolunk a kertben, vagy éppen hátsó lépcsőkön szökünk fel...