Egy etnológus a metróban

Összefoglaló

Marc ​Augé e művében a párizsi földalatti rítusairól ír: a helyiek életének integráns részét képezik a metróvonalak, amelyek mentén hosszabb-rövidebb ideig éltek, dolgoztak – életük egyes szakaszait a metró színfalai szegélyezik.
A metrómegállók a párizsi emberek egyéni élettörténetéről mesélnek, másrészt gyakran a kollektív emlékezetet is mozgósítják, ahol az utazók helyváltoztatását szabályozó társadalmi kényszerek rituális mozgást eredményeznek. A közlekedési hálózaton nemcsak a különböző utazási lehetőségek realitása látszik, hanem a múlt lenyomata is: a metró emlékhely, nagyvárosi életünk átörökített alakzata.
A térképen mindenki megtalálhatja a különböző periódusok emlékezetét.
A szerző a „közeli antropológiájának” létrehozója, így vizsgálódásai a párizsi metróban az általa kidolgozott etnofikciós gyakorlatok terepmunkájának tekinthetők. Augé hangsúlyozza: életútjának állomásai mintegy az általa művelt tudományszak fejlődésének útjelzőiként is értelmezhetők.
A metró elemzésében Augé olyan neves antropológusok meglátásaira támaszkodik, mint Marcel Mauss és Claude Lévi-Strauss, miközben a föld alatti világ néhány karakterisztikus szereplőjének – például a bliccelő és a koldus – profilját is érzékletesen megrajzolja.
Augé könyve bédekkerként vagy itinerként használva nemcsak a jelenségekre irányítja rá az utazó-olvasó figyelmét, de egyfajta használati utasítást is ad a metró föld alatti és föld feletti társadalmához.