Levelek a pokol tornácáról

Összefoglaló

1945-ben, már a második világháború befejezése után is, a szovjet katonai hatóságok számtalan esetben jártak el magyar polgári személyekkel szemben. Mondvacsinált ürügyekkel száz- vagy ezerszámra tartóztattak le és ítéltek el polgári személyeket, akik aztán éveket töltöttek munkatáborokban. A könyvben felidézett eset jó háromnegyed évvel a terület „fel-szabadítása”, és több mint egy hónappal a második világháború európai befejezése után történt. Ekkor már a szovjet katonai hatóságok csupán azért ítélkezhettek félig polgári ügyekben, mert õk diktálták a törvényt. Ez a könyv, „a Pokol tornácán”, egy ártatlanul elhurcolt ember elõzetes letartóztatásban írt leveleinek gyûjteménye. Egy, az átlagosnál mûveltebb, mély gondolkozású, családjáért élõ, mellesleg az ellenállásban is részt vett férfi kétségbeesett, aggódó, bizakodó, szalmaszálba is kapaszkodni tudó sorai, amiket különbözõ módokon, sokszor az orosz õröket megvesztegetve csempésztek ki a börtönbõl. A leveleket a szerzõ halála után a fia találta meg, egy régi retikülben, összegyûjtve-hajtogatva. Feszültséget keltõ, izgalmas olvasmány, még akkor is, ha a végét nem csak sejtjük.