Az embertől keletre - Szibériai trilógia, I. kötet

Összefoglaló

Gulag Könyvek sorozat címen hadifogoly és Gulag emlékirat sorozatot indít az Erdélyi Szalon Kiadó, mely egyaránt fókuszál az első világháború utáni keleti fogolynaplókra, tábori írásokra, mint a klasszikus "Gulag" memoárokra, amelyek az 1930-as évektől keletkeztek. Dr. lemhényi Gábor Áron (1911-1982) Kaposváron született, a híres ágyúöntő Gábor Áronnak leszármazottja. Jogi tanulmányokat folytatott a két háború közti időszakban, 1933-ban szerzett diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Élete a második világháborúban vett nagy fordulatot, ugyanis haditudósítóként szolgált, 1944 decemberében pedig a Magyar Vöröskereszt főtitkára lett. Az orosz valóságról szóló könyve már 1941-ben megjelent, Túl a Sztálin vonalon címmel, amelyben lesújtóan szólt a szovjet diktatúráról.

Önmagában ez elegendő lett volna az elhurcoláshoz, de okként a romániai és magyar hadifogolytáborokban való vöröskeresztes munkáját nevezték meg és először halálbüntetésre ítélték, majd öt év kényszermunkára "enyhítették" az ítéletet. Szibériába került, ahol öt esztendő után részlegesen szabadult. A tábort elhagyhatta, de csak egy bizonyos területen mozoghatott szabadon. Végül hazatérhetett 1960-ban, akkor már orosz feleségével - Valentyina Mihajlovnával - az oldalán. A hazai a diktatúrában továbbra is bűnösnek tartották, de az orosz feleség és a 15 évnyi száműzetés miatt abban hittek, hogy majd itthon a szovjet propagandát hirdeti. Ezért ki is utaltak neki egy lakótelepi lakást és eredeti foglalkozásába helyezkedhetett vissza: újságíró lett az Ország-Világ című lapban. Azonban csak nem jöttek Gábor Áron részéről a hatalom által elvárt írások, ráadásul már az orosz feleségtől is elvált - aki időközben visszatért Szibériába -, így állása is megszűnt.
Ezután még kapott egy viszonylag elfogadható munkát: az Erdészeti Főigazgatóságnál lehetett sajtófőnök, de nem sokkal később már traktoros minőségben dolgozott a visegrádi erdőkben. Miután elbocsátották, harmadik feleségével - Müller Emmyvel - Nyugat-Németországba szöktek, Münchenben vetették meg lábukat. Ekkor írta meg egyedülálló Gulag trilógiáját, Szibériai trilógia címen, beszédes kötetcímekkel: Az embertől keletre (1967), Szögletes szabadság (1968), Évszázados emberek (1971).
Később beutazta szinte az egész világot, járt az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, Dél-Amerikában, Dél-Afrikában és Ausztráliában egyaránt.

Hazájába, egykori gödöllői lakóhelyére csak az 1980-es évek elején tért vissza, de nem sokkal később, 1982. december 28-án Saarbrückenben elhunyt. Sírja a máriabesnyői temetőben található. Alakját, tevékenységét az utókor nem is igazán méltatta, elfeledte. (Dr. Kovács Emőke)
Az embertől keletre megrázta a külföldi magyar világot, a Szögletes szabadságban kiszélesíti a kört a szerző: a sztálini tizenhétmilliós rabország testi-lelki égéséről, erjedéséről, szolgaságáról, történelemformáló erejéről és végzetes reménytelenségéről ír.
A Szibériai trilógia megrendítő dráma, pszichopolitikai riport, az Évszázados emberek hátborzongató lidércnyomás, kiáltó figyelmeztetés, mi lesz a világgal, ha a másik oldal győz? Dr. Gábor Áron sajátságos utat jár a magyar irodalomban. Megdöbbentő őszinteséggel tárja a világ elé tizenötéves szibériai száműzetése élményanyagát. Olyan mélyről világítja meg a kommunista rendszer lélektani szerkezetét, a szovjet emberképzés titkait, amilyenre a világirodalomban nincs példa. Kritikusai szerint Dosztojevszkij módszerekkel boncol és Dürrenmatt meghökkentő eszközeivel dolgozik, hogy a szovjet élet fekélyeivel rémítse a nyugati jólét társadalmait.