A modern kor legendái - Esszék a megszállás idejéből

Összefoglaló

CZESŁAW MIŁOSZ (1911–2004) költő, esszéista, regényíró, műfordító és irodalomtörténész a XX. századi lengyel irodalom meghatározó alakja. Az Oroszországhoz tartozó, litvániai Szetejniében született, a vilnai Báthori István Egyetemen végzett, diákéveiben indult költői pálya­futása. A háborút Varsóban vészelte át, majd diplomá­ciai szolgálatba állt, 1951-ben menedékjogot kért Francia­országban. 1960-ban áttelepült Amerikába, nyugdíjazásáig a Kaliforniai Egyetem szla­visztikaprofesszora volt. 1980-ban irodalmi Nobel-díjat kapott. Esszéíróként az ideológiák változásai, a közép-európai regionalizmus és a metafizikai gondolkodás foglalkoztatja. Magyarul megjelent esszé­kötetei: A rabul ejtett értelem (1992, 2011), Szülőhazám, Európa (1993), A kétségbeesés tisztasága. Válogatott esszék (1999), Az Ulro országa (2001), Metafizikai pauza (2011), Családias Európa (2011).
• • •
Miben talál vigaszt egy kétségbeesett fiatal költő, ha idegen hatalom tartja megszállva a hazáját, és úgy érzi, összeomlott körülötte az európai civilizáció? Czesław Miłosz sajátos öngyógyító terápiát alkalmazott: sorra vette, milyen eszmék vezettek az európai gondolkodás csődjéhez, és ezek hogyan jelennek meg a világirodalom legismertebb műveiben. Defoe, Stendhal, Balzac, Gide, Tolsztoj regényalakjain keresztül vezeti le, hogyan alakult ki és változott a természeti lény, a „jó vadember” az akaratát érvényesítő, gátlástalan törtetővé, mindenkin felülemelkedő individualistává, és hogyan vezetett ez az eszmény a totalitarizmusok diadalához. Eredetileg nem is közlésre szánta ezeket az írásokat, illegális összejöveteleken, varsói vitakörökben tárgyalták meg őket.
A kötet második részében Czesław Miłosz és Jerzy Andrzejewski levélnek álcázott esszéi olvashatók. Nem szabályos levelek, inkább a két írót foglalkoztató dilemmák lenyomatai, nem is egymást próbálják meggyőzni nézeteikről, hanem a saját álláspontjukat fogalmazzák meg. Két írói magatartás és felfogás ütközik bennük: Miłosz kétkedő, racionális alapállásból vizsgálja a művészi alkotás létrejöttét, Andrzejewski a hit szükségességét hangsúlyozza. Különösen érdekes ez a rendhagyó levelezés a későbbi műveik szempontjából, ugyanez a moralizáló hang szólal meg a Hamu és gyémántban vagy Miłosz nagy hatású esszékötetében, A rabul ejtett értelemben, amelyben Alfa, a moralista alakja éppen Andrzejewskit rejti.