BuSzabó Dezső rajzos, vagy lettrista verseiben sem kíván szabadulni az embercentrikus verstől: hiteles személyiség kísérletezik a betű, a nyelv vizuális dimenzióiban létezésünk fájdalmával, emberlétünk és Földünk veszélyeztetettségének fokozott tudatában.
Nádasdy Ádám versei az emberélet útjának felén túlról szólnak. Az utazás folyamatos: billegünk a csónakban, kanyarodunk a teherautóval, viháncolunk a kertben, vagy éppen hátsó lépcsőkön szökünk fel...