Tegyük helyére az undort!

Összefoglaló

A kötet tanulmányai az undoremóció pszichológiai jellemzőivel, ezen belül a morális undor jelenségével, az undor idegélettani mechanizmusával, az undor és az immun funkciók viszonyával és az undor evolúciójával foglalkoznak, rámutatva arra, hogy az evolúció során elsőként a protektív undorreflex jelenik meg, amely később komplexebb védekező mechanizmussal, az immunitással egészül ki.
Az undor (averzió) egyedülálló, paradox pszichológiai jellemzője, hogy gyakran szélsőségesen pozitív élményekből ered; a korábban szenvedélyesen kívánt tárgyak képesek a legmélyebb undort kelteni, elsősorban a leginkább ösztönközeli (a táplálkozással és a szexualitással kapcsolatos) területeken – eredendően a betegségelkerülés szolgálatában. Az undoremóció azonban – amely kizárólag humán funkció – az ösztön-szférából „átterjedt” a morál területére (,‚morális undor”), és a komplex jelentésalakulás szempontjából releváns emócióvá alakult. Az undor eredendően szabályozó funkciókat teljesít, mégpedig zsigeri értékelés, illetve döntés alapján; majd bekapcsolódik a morális szintű szabályozásba, és egyúttal negatív, merev előítéletek meghatározójává válik. Ez a komplex emóció integratív egészségpszichológiai modell kialakításához nyújthat támpontokat.
A kötet az ELTE PPK Pszichológiai Doktori Iskola hasonló című szemináriumainak anyagára épül. A kötet tizenhárom fordítást tartalmaz, amelyek az alapemócióknak a pszichológiában és az idegtudományokban az elmúlt két évtizedig elhanyagolt kérdéskörével, az undorral kapcsolatos legújabb kutatásokból adnak ízelítőt; a könyv emellett két rövid elméleti összefoglalót közöl a szeminárium résztvevőinek tollából.