Hazatérek hozzád - Egy magyar pilóta, aki legyőzte a háborút - Saját kép.

Összefoglaló

„Adja a Mindenható, hogy ez a könyv hozzájáruljon nemzeteink összefogásához és egy igazságos jövő kialakulásához. Nem lehetünk ezért elég hálásak.“ -
özv. Horthy Istvánné

Imre, a jóravaló, szerény magyar fiú még szinte meg sem tette az első lépéseket a felnőtt életben, frissen meghódított szerelme mellől azonnal az orosz frontra vezénylik. Bár kamaszkori álmát beteljesítve pilótaként vehet részt a háborúban, ő mégis szívesebben lenne Márta mellett ­– amíg egy végzetes levélből meg nem tudja, hogy otthon már senki nem vár rá. S amikor már azt hinné, ennél nem lehet rosszabb, a gépét találat éri, neki pedig sebesülten, társak és fegyver nélkül kell megpróbálnia túlélni a kegyetlen orosz télben. Ráadásul elveszti azt is, ami eddig mindig reményt öntött belé: az apjától kapott tiszti tőrt, a becsület és hűség jelképét. Reménytelennek tűnő helyzetéből Olga, az egyszerű orosz parasztlány menti ki, aki megtalálja és ápolni kezdi az öntudatlan katonát ­­– az erdő mélyén kibontakozó idill azonban nem tarthat sokáig, mert újra közbeszól a történelem…
Vajon beteljesedhet-e a magyar turul és az orosz tűzmadár szerelme? Lehet-e becsületesnek maradni ott, ahol már senki sem tud különbséget tenni jó és rossz között? És visszaszerezhető-e, ami végleg elveszettnek tűnt a háború hevében? Natalija Nyikityina új regénye a nagy orosz klasszikusok mesélőkedvével és az őket jellemző mély emberismerettel festi meg a II. világháborút és az utána következő időket, egy évtizedeken és politikai rendszereken átívelő, megható szerelmi történet keretében.

„1952 szeptemberében apámat, Konsztantyin Nyikityin főhadnagyot az akkor Ausztriában állomásozó 789. Vadászrepülő Ezredből egy magyar kisvárosba, Pápára helyezték át, az 5. Vadászrepülő Ezredhez.( …) ez idő alatt édesapám annyira megszerette Magyarországot, hogy haláláig erről a számomra oly távoli és titokzatos országról és annak égboltjáról ábrándozott.

Apám az ötvenedik születésnapjára az egyik barátjától, akivel együtt szolgált, egy magyar pilóta dísztőrét kapta ajándékba. Hogy hogyan került hozzá ez a tőr, azt csak találgatni lehet, mindenesetre apám barátja egy olyan hely közelében teljesített szolgálatot, ahol sok magyar pilóta esett el. A tőr pengéjén egy felirat áll: „Sántha Imre hadnagynak.”

„…eleget téve apám akaratának, hozzáfogtam ennek a regénynek a megírásához. Regényemben arra teszek kísérletet, hogy elképzeljem, mi történhetett volna azzal a fiatalemberrel, ha nem esett volna el a Don-kanyarban. Talán így sikerül rátalálnom Sántha Imre hadnagy rokonaira, és átadhatom nekik a dísztőrt. Éppen úgy, ahogy apám kívánta, aki maga is katonai pilóta és örök álmodozó volt - bizonyára a „valódi” Imre is ilyen lehetett.”
Natalija Nyikityina