Elsüllyedt Európa

Összefoglaló

Egy régi kastélyban Ansbachban, az őrgrófok kecses reneszánsz kastélyában bolyongok, melyben annyi aranyos terem van, hogy mire végére érek, kifáradok, mint egy távgyaloglástól. Az angolok, akik velünk járják a kastélyt, föl vannak háborodva. Vezetőnk csak németül tud. Ők viszont egy kukkot se tudnak németül. Ezért a vezető úgy igyekszik segíteni magán, hogy továbbra is németül ugyan, de tagoltan és kiabálva beszél az angolok felé, mint a hülyéknek vagy süketeknek szokás, abban a reményben, hogy így talán megértik őt. Ezen mindannyian röhögünk. Svájci terefere. Az emberek roppant becsületesek. Utánam hozzák felöltőmet, melyet elhagytam egy padon. Ha vásárolok valamit, meg se kell olvasnom a pénzemet. Sohase adnak vissza kevesebbet. Ez megnyugtat. De többet se adnak vissza. Ez viszont lever. Az újságokban hirdetést tettem közzé, melyben egy teljesen megbízhatatlan csirkefogót keresek, ki a délutáni órákban kissé szórakoztasson. Itt szeretnék betegeskedni és meghalni. De élni lehetőleg egyebütt. Párizs. Könyvek, mindenütt könyvek. Mint nálunk régen, bő aratások idején a gabona, úgy hevernek itt a földön, a ponyván, s annyi van, hogy térdig lehet járni bennük. Elfoglalják a körúti aszfalt felét. Könyvek aratása, könyvek szüretje. A Szajna-parton vettem egy Károli-bibliát, magyarul, 1760-ból, egy frankért. Ünnepnapokon, éjszaka is nyitva állnak a kirakatok. Akárki turkálhat bennük, olvashat, villanyfénynél ingyen. Még senkinek se jutott eszébe, hogy ellopjon egyet is. Miért? Talán mert nem kell nekik a könyv? Ellenkezőleg, épp azért, mert annyira kell itt a könyv, mindenkinek. A szerző, Kosztolányi Dezső (1885-1936) író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró, a Nyugat első nemzedékének kiemelkedő tagja. A kötet műfaja szerint útirajz. Mivel a szerző egyszerre volt regényes utazó és profi irodalmár, élményei és akkurátus megfigyelései azonnal írói nyersanyaggá váltak a kezében.