Kóbor a seregben (Kóbor kalandjai 3.)

Összefoglaló

Ahogy magunkra maradtunk, elővettem Kóbort:
- Hová lettek Nagyfranc zubbonyáról a gombok?
- Lerágtam róla.
- Tudod, mit kapott azért, hogy a reggeli sorakozón gomb nélkül jelent meg? Nem engedik hazautazni szombaton.
- Megérdemli - felelte dacosan a kutya -, mindig bántja Börcsököt. Alattomosan bántja, Börcsök nem tud védekezni.
- És az nem alattomosság, amit te csinálsz?
Nagyfranc biztosan sejti, hogy te haraptad le a gombjait, de nem tudja rá bizonyítani...
- Alattomos embernek alattomos kutya.
- Te sároztad össze a bakancsát is...
- Én sároztam össze - vallotta be Kóbor a legkisebb megbánást sem mutatva.
- És nem szóltál neki, hogy rendetlen az ágya...
- Nem volt rendetlen. Én gyűrtem össze neki...
- Kóbor, ez aljasság! - fakadtam ki. - Hogy tehetsz ilyet! Nem gondolod...
- Aljas embernek aljas kutya... - vágott közbe Kóbor. Nem tudtam meggyőzni, azt hiszem, inkább ő győzött meg engem. De hát ezt mégsem engedhettem meg, megpróbáltam az érzelmeire hatni.