A fojtogatók hajója (I. kiadás) - Megkímélt állapotban - Első kiadás

Összefoglaló

"Már meg sem lepődtem, amikor egy nagy szemű, cigányosan barna lány tette a karomra a kezét.
– Valami azt súgta, hogy itt van – mondta. – Tudtam, hogy itt kell lennie.
– Tessék?
– Egészen világosan hallottam a hangot. Azt mondta: „Maggie, ott ül a medence partján és iszik! Menj hozzá, és beszélj vele!” Hát most itt vagyok!
– Elnézést… Kihez van szerencsém?
– Maggie Nunn vagyok. Marsha barátnője. A jövőlátó.
– A micsoda? – tudakoltam.
– Jövőlátó. Nem hallott még ilyet? A Herald is írt rólam. Éppen azért vagyok itt. Sajnos… látom a jövőnket!
– Úgy érti, hogy a mi kettőnkét?
– Dehogy. Valamennyiünkét! Valamennyiünkét, akik azon az elátkozott hajón utazunk Ausztráliába!
– Hát maga is jön?
– És még vagy tízen Marsha baráti köréből… És látom…
– Mit lát, az istenért?
– Halottakat látok! Hullákat! Gyilkosságokat, ó, szörnyűség! Vért látok, vért!
– Hátrahanyatlott a székén, és fehéren villogott a szeme. A kezdeti bénultság után felpattantam, beletöltöttem néhány csepp italt. Csuklott, majd visszatért belé az élet.
– Ne hagyjon egyedül! És Marshát se. Ugye, vigyáz ránk? Ő itt ólálkodik körülöttünk… jaj, megöl engem is és Marshát is… Megöl, mert…
– Csuklott még néhányat, aztán felpattant és elfutott. Éreztem, hogy a meleg este ellenére libabőrös lesz a hátam."