Aki nem ír, hanem úr

Összefoglaló

Szerb Antal mondta állítólag az 1930-as években egy kávéházi beszélgetés alkalmával, hogy Bisztrai Farkas Ferenc (1903–1966) az egyetlen magyar író, „aki nem ír, hanem úr”. Találóan jellemezte ezzel könyvkiadó barátját, aki egész életét a magyar kultúra, írók, költők és művészek önzetlen támogatásának szentelte. Azt az időszakot Szerb Antal már nem érhette meg, amikor Farkas Ferenc már nemcsak közkedvelt „literary gentleman” volt, hanem közgazdászként és politikusként is jelentős szerepet játszott. A jelen kötet első ízben ad átfogó jellegű portrét a méltatlanul elfeledett parasztpárti politikus és 1956-os államminiszter fordulatokban gazdag életútjáról. A visszaemlékezéseket és tanulmányokat a kötet második felében nagyrészt kiadatlan dokumentumok követik: Farkas Ferenc parlamenti beszédei, cikkei, valamint barátaival és politikustársaival folytatott levelezése az 1945 utáni évekből. A korszak szellemi és politikai közéletének olyan meghatározó alakjai szólalnak és szólíttatnak meg itt, mint Nagy Ferenc, Nagy Imre, Kovács Imre, Veres Péter, Bibó István, Erdei Ferenc, Somogyi Imre, Ottlik Géza, Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Genthon István, Gerevich Tibor, Keresztury Dezső, Szabó Zoltán, Bernáth Aurél, Szőnyi István. A kötetet Farkas Ferenc unokája állította össze, aki évek óta kutatja a felfedezésre váró könyvkiadó–közgazdász–politikus életútját.