Benjamin Button különös élete és más történetek

Összefoglaló

„Benjamin születése eleinte szenzációt keltett Baltimore-ban. De aztán kitört a polgárháború, s ez egészen másra terelte a város lakosainak figyelmét. Néhányan közülük, akik mindig és mindenkor tisztelték és becsülték Buttonékat, és eszük ágában sem volt megsérteni őket, sokat törték a fejüket, hogy mit is mondjanak, ami nem sértő, és végül találtak egy frappáns megoldást. Kijelentették, hogy a gyerek a nagypapára hasonlít, aminek mindenképpen volt alapja, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a hetven éves öregek szellemileg már távolról sem olyan frissek, mint azelőtt. Mr. és Mrs. Button ennek nem igazán örült, Benjamin nagyapja pedig határozottan sértve érezte magát.
Ami pedig Benjamint illeti, úgy ő elfogadta az életet olyannak, amilyen. Egyszer még néhány kisfiút is elhoztak a szüleik, hogy játszanak Benjaminnal, s ő, becsületére legyen mondva, valahogy kibírta estig, hogy érdeklődést mutatva játsszon búgócsigákkal és golyókkal – ráadásul még az is sikerült neki, hogy egészen véletlenül kilője a konyha ablakát egy parittyával, aminek apja titokban nagyon megörült: lám, milyen kis bitang a gyerek.”
Jelen kötet a címadó Benjamin Button különös élete mellett tíz, magyarul eddig még meg nem jelent írást tartalmaz, többek közt a 2012-ben előkerült Köszönöm a tüzet! című elbeszélést.

F. Scott Fitzgerald (1896–1940) a 20. századi modern amerikai regényírás egyik első jeles képviselője. Átütő sikert A nagy Gatsby című írása hozott neki, és habár Fitzgeraldot elsősorban regényíróként tartja számon az utókor, érdemes megismerkedni rövidebb lélegzetvételű írásaival is.
Írásaiban korának problémáival és emberével foglalkozik, s problémaválasztásának metsző érzékenysége mellett szövegalkotásának tömör, sűrű stílusából fakadó ereje teszik őt a modernizmus nagy alakjává. A háború utáni ifjúságról, az „elveszett nemzedékről” ír – belülről. A harcterek lüktetését felváltó jazz, a pillanatnyiság, a mélységek nélküli tartalmak keresése, a merőben megváltozott életkörülmények és társadalmi-erkölcsi szabályok szövik át Fitzgerald prózavilágát.