Yippie! - Az engedetlen polgár

Összefoglaló

"Nem tudományos értékű tanulmányt, hanem személyes élményekkel átszőtt visszaemlékezést tart kezében az olvasó. Egy reményekkel és kreatív energiákkal teli kor és hely emlékei, a rock and roll, a szabad fesztiválok, a saját és mások jogaiért, a háború ellen folytatott küzdelmet jó bulinak tartó ifjúság országának legendái, egy alaposan kitágult európai tudaton átszűrve sorakoznak a következő oldalakon: a fiatal Amerika története. 25 évvel ezelőtt, pénz és kapcsolatok nélkül, egy barbár diktatúra végtelennek tűnő, bűzös, ragadós sötétségéből érkeztem Észak Amerikába. A nyelvet csak könyvekből és dalszövegekből ismertem, a helyi szokásokat, hagyományokat még kevésbé. Fáradt, cinikus, koravén voltam, több életnyi munkával és nyomorúsággal a hátam mögött, rossz beidegződésekkel, paranoid reflexekkel, használhatatlan tudással. Túl fiatal a megállapodáshoz és túl öreg az alkalmazkodáshoz. Újjá kellett születnem ahhoz, hogy ne érezzem magam idegennek a Újvilágban. Ebben az átalakulásban segítettek a yippie mozgalom hősei és nagy elődeik: könyveikkel, tetteik hírével, példájukkal. Néhányukkal, mint például Paul Krassnerrel, Anita Hoffmannal, a bibliai Mózeshez hasonlító Bill Kunstlerrel (a yippie-k és sok más vad harcos ügyvédjével), Ken Kesey-vel, Allen Ginsberggel, Stew Alberttel sikerült személyesen is megismerkednem. A többieket csak írásaik, újságcikkek, rádiós- és televíziós szerepléseik és a róluk keringő legendák révén ismertem meg, amennyire tudtam. Felkerestem egykori lakóhelyeiket és mai múzeumaikat. Kutattam utánuk az Interneten és közös ismerősökön, barátokon keresztül. Úgy érzem, hogy tartoztam nekik ezzel az írással." (Najmányi László)