Birodalmi egység és keresztény szakadások(Az egyház 450 és 680 között)

Összefoglaló

FÜLSZÖVEG
Az egyháztörténetírás kevés figyelmet szentelt a korai középkornak, amelyet átvezető szakaszként kezelt az ókeresztény és az érett középkor között. John Meyendorff, a néhány éve elhunyt neves New York-i ortodox teológus és egyháztörténész avatott kézzel nyúlt a témához, és kiegyensúlyozott módon ábrázolja a keleti és nyugati egyház fejlődését a nyugatrómai birodalom bukását követő időszakban. Figyelemmel kíséri a különböző eretnekmozgalmakat, amelyek magukban hordozták a későbbi nemzeti egyházakká válás csíráját Egyiptomban, Szíriában, Örményországban és a Közel-Keleten. Egyúttal ismerteti a kereszténység terjedését a népvándorlással érkezett népek körében. Lassan kialakul a birodalmi egyház belső szerkezete, és megerősödnek a fő központok, amelyek közül Róma elsősége hamarosan vita tárgyát fogja képezni. A császárok egységpolitikája nem képes felszámolni a teológiai kérdések miatt keletkezett szakadásokat.