A 20. század második felének francia filozófiája mindmáig az utolsó olyan szellemi áramlat volt, amely képessé vált a bölcselet problémafelvetésének teljes megújítására. Hatása óriásira duzzadt, érdeklődési köre lefedte az egész szellemi földrajzot és minden médiumot, a politikai reflexióktól a társadalomkritikáig és a művészi kísérletezésig.
Számos eminens gondolkodó megjelent ebben az áramlatban, köztük talán a legkiemelkedőbbek Michel Foucault (1926–1984) és Jacques Derrida (1930–2004) voltak. Mindketten elítélték a diszkurzív mező szokásos előfeltevéseit, és támadták az uralkodó etnocentrizmust, még ha különböző módszerekkel is: Foucault a történeti elemzés genealógiai gyakorlatán, Derrida pedig a logocentrizmus és a fallocentrizmus dekonstrukcióján keresztül. A ma rendelkezésünkre álló fogalmi apparátus egy igen jelentős részét e két filozófustól kaptuk.
(Manuel Cruz, filozófus)
A sztoicizmusnak nevezett ismeretanyagban találjuk minden idők legkitűnőbb és legidőtálóbb bölcsességeit. A klasszikus korok sztoikusai behatóan tanulmányozták a vágyat, félelmet, rangot, az érzelm...
Online ár:
4 990 Ft