Az írásmű nyomdába adása előtt Alain Delon elérte a francia hatóságoknál, hogy betiltsák az életrajz megjelenését. Hónapokig tartó jogi procedúrák után végül is, a párizsi magisztrátus zöld utat adott a könyvnek.
Nehéz és aprólékos nyomozást követően – amelyet a sztár megpróbált minden rendelkezésre álló eszközzel megakadályozni – Bernard Violet számos ismeretlen oldalról mutatja be Delon életét. A rengeteg átnézett dokumentumnak és a számos szemtanú elbeszélésének köszönhetően egy sokrétű, minden meglepetésre képes egyéniség tárul elénk: a „gyilkos” gyermekkor, a mozgalmas serdülőkor, és egy szinte teljes és sokszor titokzatos felnőttkor.
Többek között szóba kerülnek a futó kalandok, szerelmek és tartós barátságok, olyan emberek, akik között közismert és megbecsült egyének, de homályos múltú alakok egyaránt felbukkannak.
Mindannyian Delon szerves részei, úgy is mondhatnánk: akár filmjei főhőseinek életében, a sajátjában is összekeveredett a jó és a rossz, a zsaru és a bűnöző.
Kivételes pályafutását nem a szerencséjének köszönheti, még ha igazi története gyakran el is távolodik attól, amit az érdekelt szeretett volna ráerőltetni a sajtóra.
Ha tetszik, ha nem, a Rocco és fivérei, a Gepárd és a Szamuráj főszereplője generációjának egyik legtehetségesebb művésze.
Bernard Violet tizenegy évig dolgozott az FR3 és a TF 1 tvtársaságok újságírójaként, ma oknyomozó riporterként ismert. Tizenkét műve közül a legismertebbek: A titkosszolgálatok Franciois Mitterrand alatt, Cousteau-bibliográfia és a Pappon-dosszié.