(Piskárkosi) Szilágyi Lajos (1784–1865)
„Id. Szilágyi Lajosról nem sokat tudunk” – írja egy dokumentumközlő tanulmány bevezetésének szerzője,1 és bár a név fel-felbukkan a 19. századdal foglalkozó történeti,
különösen egyháztörténeti irodalomban, szűkszavúan szerepel egy-egy lexikonban,
egyet kell értenünk a megállapítással. Kétségtelen, hogy nem volt kiemelt emlékezetre
méltó, nagy formátumú közéleti személyiség, ugyanakkor a 19. századi Bihar vármegyében tanúsított szerepvállalása nem is minősíthető marginálisnak. Az utókor szerencséjére ráadásul meglehetősen grafomán alkat lehetett, egykorú tevékenységét
dokumentáló iratok mellett készített röpirat-jellegű elemzéseket saját kora aktuális
kérdéseiről, élete végén pedig visszaemlékezéseit több (memoár illetve önéletrajz)
formában is megírta, amelyek között akadnak átfedések, de eltérések is. Egykorúan
alig-alig jelent meg néhány írása nyomtatásban, ez azonban nem szegte kedvét, sőt
élete végén arról is gondoskodott, hogy terjedelmes irathagyatéka a Debreceni Református Kollégium gyűjteményébe kerülhessen.2 Személyére való utalással alig-alig
találkozunk, de – alighanem a kiterjedt Szilágyi-rokonságra, leszármazottainak politikai karrierjére – felbukkan az idős bihari táblabíró figurája. Például egy 20. század
elején keletkezett emlékezés: „Abból a büszke nemes Szilágyi-családból származott
Szilágyi Ferenc váradi törvényszéki bíró, mely család ma is birtokos Berettyóújfaluban és Micskén. Székely eredetűnek vallják magukat.
I. Napoleon élete és kora, írók tanulmányaiban, festőművészek festményeiben és rajzaiban megvilágítva
Online ár:
3 550 Ft
Online ár:
3 990 Ft