Protestantizmus és közélet a 19. századi Bihar vármegyében: Szilágyi Lajos életútja

Összefoglaló

(Piskárkosi) Szilágyi Lajos (1784–1865)
„Id. Szilágyi Lajosról nem sokat tudunk” – írja egy dokumentumközlő tanulmány bevezetésének szerzője,1 és bár a név fel-felbukkan a 19. századdal foglalkozó történeti,
különösen egyháztörténeti irodalomban, szűkszavúan szerepel egy-egy lexikonban,
egyet kell értenünk a megállapítással. Kétségtelen, hogy nem volt kiemelt emlékezetre
méltó, nagy formátumú közéleti személyiség, ugyanakkor a 19. századi Bihar vármegyében tanúsított szerepvállalása nem is minősíthető marginálisnak. Az utókor szerencséjére ráadásul meglehetősen grafomán alkat lehetett, egykorú tevékenységét
dokumentáló iratok mellett készített röpirat-jellegű elemzéseket saját kora aktuális
kérdéseiről, élete végén pedig visszaemlékezéseit több (memoár illetve önéletrajz)
formában is megírta, amelyek között akadnak átfedések, de eltérések is. Egykorúan
alig-alig jelent meg néhány írása nyomtatásban, ez azonban nem szegte kedvét, sőt
élete végén arról is gondoskodott, hogy terjedelmes irathagyatéka a Debreceni Református Kollégium gyűjteményébe kerülhessen.2 Személyére való utalással alig-alig
találkozunk, de – alighanem a kiterjedt Szilágyi-rokonságra, leszármazottainak politikai karrierjére – felbukkan az idős bihari táblabíró figurája. Például egy 20. század
elején keletkezett emlékezés: „Abból a büszke nemes Szilágyi-családból származott
Szilágyi Ferenc váradi törvényszéki bíró, mely család ma is birtokos Berettyóújfaluban és Micskén. Székely eredetűnek vallják magukat.