Jó ideig mintha teljesen elfelejtettük volna Weöres Sándor tanácsát, hogy ti. a "szépség lázmérője" a hátgerinc legyen. Mindenféle "szövegek" éktelenkedtek hályogként a szemünk előtt, s ha valamilyen úton-módon sikerült is eltávolítanunk őket, megelégedtünk a szerencsés kimenetelű operáció fölötti örvendezéssel. Szerény véleményem szerint a Debüt-díjas Karácsonyi Zsolt mára már megtalálta azt a diszkrét hangot, amellyel úgy suhanhat végig a felújított "lélektől lélekig" sztrádán, ahogy csak volt és újabb "régiek" tudnak. Tetszeni akar - mindazzal együtt, ami ebből a buta mondatból következik; mintha tudná, hogy a szavakon túl van valaki, aki talán meg sem lepődik a találkozáson, csak valami jóleső érzés borzongatja végig.