A természettudomány szerepe a bírói érvelésben

Összefoglaló

Sulyok Katalin monografikus műve, amellyel elnyerte a TK Jogtudományi Intézetének Pro Dissertatione Juridica Excellentissima díját, a nemzetközi bíróságok értelmezési gyakorlatának egy alapvető és aktuális kérdésével foglalkozik, a környezetvédelmi esetjogot helyezve reflektorfénybe. Legfontosabb vállalása, hogy átfogó esetjogi elemzéssel helyzetképet és iránymutatást nyújtson a természettudomány eredményeinek társadalmi (vitarendező) hasznosításához. Fontos jogi konstruktivista hagyományhoz kapcsolódik a könyv: a lényeg nem a normatív jog módszertani különállásának vagy kényszerű asszimilálódásának hangsúlyozása, hanem a tudományosan leírt környezeti valóság bírói percepciójának autonóm és rugalmas jogi konstrukcióvá alakítása. A kötetből megismerhető ítélkezési gyakorlat kiválóan rámutat e jogi értékelési modell kidolgozásának jelentőségére: a gazdagon alátámasztott módszertani javaslat koherenciát teremtve képes a jogot állandó kapcsolatban tartani a természettudománnyal a legitim bírói döntés érdekében.

Gárdos-Orosz Fruzsina,
a TK Jogtudományi Intézetének igazgatója, az ELTE ÁJK habilitált docense



Igazi kihívás a jogászok, de kiváltképpen a bírák számára – nemzetközi és hazai szinten egyképpen – az, amikor a megalapozott döntéshozatalhoz a jogi szakértelem elégtelennek bizonyul, mivel egyre inkább a tudományos–technikai–műszaki kérdések lépnek előtérbe. Egyes jogterületeken – és a környezetvédelem feltétlenül ide sorolandó – ez a fajta kivétel válhat általánossá. A tudományos érvelés ilyen terjedése a nemzetközi bírói és kvázi bírói fórumok ítélkezési gyakorlatában jól megfigyelhető, de mindennek rendszerbe foglalására, részletes elemzésére és a tudományos és gyakorlati életben alkalmazható következtetések levonására mindeddig sem a nemzetközi, sem a hazai irodalomban nem került sor. A kötet ezért egyedülálló értékkel bír, mert túl azon, hogy meglévő ismereteinket, a jelenlegi gyakorlatot összegzi, ezen felül elméleti rendszert alkot, így a további kutatások megkerülhetetlen alapjává válik, amellett, hogy a joggyakorlat számára közvetlenül is alkalmazható. A Szerző konklúziója szerint a „bíráknak arról kell meggyőződniük, hogy a szakértői bizonyítékra hivatkozó állam természettudományra alapított érvelése a jogi szabályozás keretei között legitimnek tekinthető.” Ennek struktúrája, érvrendszere épül fel a kötetben szemünk láttára.

Bándi Gyula, D.Sc.
a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanára, a jövő nemzedékek szószólója