"Szlovákiát hosszú évekig szegény országrésznek tartották és a szlovákokat többnyire csak mint vándor drótosokat és árusokat ismerték, akik azért járják a világot, mert szülőföldjük nem tudja biztosítani megélhetésüket. A külföld úgy tudta, hogy ezek a szlovákok valahonnan Közép-Európából indultak el, a Magas Tátra csúcsai alól, ahol csodálatos népviselet dívik, ahol festői faházas falucskák húzódnak meg a völgyekben, a sziklatetőkön pedig a sebes folyók fölött romantikus várak és kastélyok lehelik romjaikból a titokzatos múlt levegőjét.
Milyen ország az? Milyen nép az? - kérdezték külföldön, amikor tudomást szereztek arról a kemény harcról, amelyet a szlovákok nemzeti létükért vívtak.
Björnstjerne Björnson már e század elején az egész világ előtt védelmébe veszi a szlovákokat, Seton Watson - Scotus Viator pedig később megírja A nemzeti kérdés Magyarországon c. közismert könyvét. Így jutnak el fokozatosan legalább a leglényegesebb értesülések a szlovák népről a nyilvánossághoz. Két és fél millió lelket számlált abban az időben a szlovákság, de jó egyharmada kivándorlóként szerteszórva élt a világban, főként tengeren túl, az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, Dél-Amerikában.
A természettel és a mostoha sorssal való kemény küzdelemhez szokott szlovák ember, szívósságával, türelmével és békeszeretetével mindenütt kivívta azoknak a népeknek a tiszteletét, amelyek körében élt és él."