„Közel kétezer esztendő telt el, mire az agykutatók között egyfajta konszenzus alakult ki abban, hogy miként segíti a kultúra, a spiritualitás – benne az imádság – kreativitásunkat. Tény, hogy a tanulás önmagában keveset ér; a kreativitáshoz szükség van az intuícióra is, ami pedig gazdag belső világot feltételez, ami Istenhez való odafordulásunkkal jön létre. Az Istennel való kapcsolat pedig legfőképpen a vele való beszélgetésben, vagyis az imádságban valósul meg. Az erről szóló tapasztalataimat teszem közzé e kis könyvben, vallomásként.”