A nyíl urai - A hódító 2.

Összefoglaló

Temüdzsin, a Farkasok törzsének vezetője Dzsingisz kán néven lett
minden mongolok kánja. Neki jutott a feladat, hogy a földkerekség
legakaratosabb és legharciasabb törzseit egyesítse. Az a szándék vezette,
hogy Mongólia kietlen pusztáinak és vad hegyeinek harcosaiból új
nemzetet kovácsoljon. Tisztában volt vele, hogy nagy feladat és véres
küzdelem vár rá, és azzal is, ha győz, kontinensnyi terület népeit képes
térdre kényszeríteni.
A hatalmas Kínai Birodalom erős gazdaságával és állig felfegyverzett
katonáival évszázadokon keresztül távol tudta tartani falaitól a mongol
harcosokat, akiknek nem volt más fegyverük, mint az íj, nem volt más
segítségük, mint a ló, s nem bízhattak másban, mint a jég, az éhség és a
halál földjén megtanult vasfegyelemben.
A Kínai Birodalom szélén hatalmas kőfalak tornyosultak a mongol lovasok
előtt. Dzsingisznek nem maradt más választása, mint megtörni az
ősellenség erejét vagy megtapasztalni népe pusztulását és álmai
szertefoszlását.
A nagy kán a cél elérése érdekében kibékítette egymással civakodó és
versengő tábornokait, közvetítői szerepet vállalt hatalmaskodó fivérei
között, s legyűrte a saját fiaival szemben fel-fellobbanó indulatait.
Dzsingisz ifjú harcos korában érdemelte ki a parancsnoki tisztet. Most
azonban népét kellett hatalmassá és legyőzhetetlenné tenni.