A Szeged környéki tanyavilágot bemutató könyve (A tizedik ember, 1985) óta a Délmagyarország Táncsics-díjas főmunkatársa folyamatosan fölfedezi Magyarországot.
A hamisítatlan történelmet vetíti az olvasónak, a valósághoz ragaszkodik. Izgalmas területeket mutat be: egy szerkesztőség belvilágát a vonalas (mi több: K-vonalas!) időkben. Könyve kitűnően tükrözik, hogy az újságíró is ember, s ki így, ki úgy használja föl tollának hatalmát. Fölveti a rendkívül időszerű kérdést: az írástudók erkölcsi felelősségét.