Részlet a könyvből:
Elképzelni sem lehet bájosabbat, üdébbet, szebbet, gyönyörűbbet, felségesebbet, mint egy májusi reggelt, a legcsodálatosabb Természet nagyszerű ébredését, s a felette uralgó nyugalmat. Ami kellemest csak nyujthat az éltető, teljesen tiszta lég, azt mind elénk tárja.
Az ébredő állatvilág ezer zsongó-bongó, iramló, kis és nagy képviselője újból kezdi a létért való küzdelmet. Az apró rovarkák nyüzsgő milliói kibujnak rejtett odúikból s közmegegyezéssel állapodnak meg abban, hogy ki, merre haladjon. Az erdő koránkelő madara addigra már táplálékkal csőrében repked fészke körül, hogy amikor féltett magzatját az első aranyos napsugár felébreszti, már gondozhassa szíve kincsét. A mező szapora viráglakói egymást köszöntve hajlonganak, érintve az első útjára induló ifjú szellőcske által, - nyujtózkodva, kiegyenesedve szürcsölik fel a Természet nyujtotta legpompásabb, legfinomabb, legnemesebb, legzamatosabb és leghasznosabb táplálékot, a tiszta harmatos levegőt, - az ő reggelijüket.