A szerzetesrendek feloszlatása Nógrád megyében (1950)

Összefoglaló

Galcsik Zsolt könyve a magyarországi kommunista rendszernek a katolikus egyház fokozatos elsorvasztása céljából használt módszerek egyikével, a magyar szerzetesek egy részének elhurcolásával, majd a nem sokkal utána végrehajtott működési engedélyük megvonásával, a szerzetesrendek feloszlatásával foglalkozik. A könyv azonban nem az ezekkel kapcsolatos összes, az egész országra kiterjedő eseményeket veszi szemügyre, hanem csak a Nógrád megyében történteket. De már ebből is kitűnik, hogy az ország többi részében is milyen kegyetlen, barbár módon bántak el a védtelen szerzetesekkel csak azért, hogy a katolikus egyházat a kommunista államhatalom engedelmes eszközévé tegyék. A Moszkvából hazatért Rákosi Mátyás és társai céljainak elérését nagy mértékben akadályozta Mindszenty József bíboros, prímás, esztergomi érsek. Az ő egyházvezetése idején, ha sikerült is Rákosiéknak a hitvallásos iskolákat államosítaniuk 1948-ban, a katolikus egyház vezetőit nem bírták a kommunista államhatalom engedelmes eszközévé süllyesztő megegyezés megkötésére rákényszeríteni. Sajnos, Mindszenty elhurcolása és elítélése után, jóllehet a Magyar Katolikus Püspöki Kar hivatása magaslatán állt, nemcsak ezt érték el 1950. augusztus 30-án, hanem azt is, hogy a megegyezést aláíró Grősz József kalocsai érsek és vezető papjainak 1951. május 18-19-re virradó éjjel történt letartóztatásával majdnem egyidejűleg, 1951. május 18-án az országgyűlés elfogadta az 1951. I. törvényt az Állami Egyházügyi Hivatal felállításáról. Ennek a Belügyminisztériummal párhuzamosan működő intézménynek tág lehetőségei voltak az egyházak belső ügyeibe való beavatkozásra, így többek közt arra is, hogy a fontosabb egyházi állásokat a rendszert kiszolgáló békepapokkal töltsék be…