Egy élet szilánkjai. Lőcsei Pál válogatott írásai

Összefoglaló

„…Ha más, idegen megkérdezné, hogyan éljen: ésszerűen-e, vagy szenvedélyesen? – határozottan azt felelném: élj ésszerűen! Magam pedig élnék tovább – szenvedélyesen, az igazságkeresés gyógyíthatatlan szenvedélyének szolgálva. Mit tehetek? Én ilyen életre születtem, ennek érzem ízét, örömét és szomorúságát, csak ilyen élettel tölthetem be a hivatásom, csak így lehetek: én. Tudom: kevés siker az ilyen élet jutalma. Talán csak annyi, hogy az ember sok keresés, gyötrődés, csalódás árán megtalál egy parányi igazságot – amelyről rendszerint kiderül, hogy nála nagyobb fők már századokkal előbb felfedezték, de amelynek számomra megvan az a varázsa, hogy önsorsomban leltem meg…” (Részlet egy börtönlevélből, 1957.)