Szeretetszolgálat Jászberényben 1950-től

Összefoglaló

Újabb, értékes kiadvány jelent meg dr. Suba Györgyné tollából, ezúttal a szeretetszolgálat jászberényi történetéről olvashatunk, illetve az első 60 évről, tekintettel arra, hogy az utolsó évtized történéseit Buschmann Éva: A jászberényi Szent Klára Idősek Otthona címmel egy összefoglaló munkában rögzítette. A kötet így is hiánypótló, hiszen eddig ilyen nagy terjedelmű, alapos munka nem jelent meg a témában, csak egy-egy rövidebb összefoglaló.

Amint azt már korábban megszoktuk, dr. Suba Györgyné alaposan utánajárt a témának. Elsősorban a kötet inspirálói, Szalóki Miklós és Szatmári Antalné nyugalmazott intézményigazgatók személyes iratai és visszaemlékezései, valamint a Jász Múzeumban elhelyezett háztörténeti krónikák lapjai, több ezer fénykép, továbbá a Besenyi Vendel helytörténeti kutató által lemásolt Felvételi napló (törzskönyv) képezte a kutatás kiinduló alapját. Ezt egészítette ki a szerző levéltári anyagokkal, valamint a még működő rendek megőrzött irattári anyagaival, visszaemlékezésekkel és a korabeli sajtócikkek, az internet kínálta publikációk információival.

A bevezetőben a mű céljáról így fogalmaz: „E munka célja, hogy emléket állítson azoknak a kedvesnővéreknek, szerzeteseknek, akik a kommunista rendszer áldozatai lettek a szerzetesrendek feloszlatásával. Pedig a társadalomnak szüksége lett volna rájuk, hiszen ők azelőtt oktattak, betegeket ápoltak, elesetteket gyámolítottak – és ami a legfőbb –, imádkoztak mindannyiunkért.”

Amint az köztudott, 1950 nyarán az országhatár mentén élő szerzeteseket több kolostorba internálták, ezek között a egyik legjelentősebb volt a jászberényi internálótábor. A rezsim célja az volt, hogy a katolikus egyházzal kikényszerítsenek egy egyezményt, melyet soha nem kívántak megtartani! Ezt az egyezményt 1950. augusztus 30-án írták alá, és szeptember 7-én elnöki tanácsi rendelettel megvonták a szerzetesrendek működési engedélyét. Ezzel egy időben az idős, magatehetetlen szerzetesekről is gondoskodniuk kellett. Ezért jött létre a Római Katolikus Szeretetszolgálat, melynek keretében megalapították Jászberényben – a volt ferences kolostorban – a II. sz. Állami Szociális Betegotthont. Ennek mintegy 70 éve! Az intézmény állami fenntartású, egyházi jellegű intézmény lett, melyben az idős szerzetesnővéreket helyezték el. 1991-től teljesen egyházi kezelésbe került, a Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat jászberényi otthonaként, majd Szent Klára Idősek Otthona néven működik jelenleg is.

A könyv második részében az intézmény mindennapi életéről olvashatunk. Számomra igen érdekes volt a könyvet olvasva, illetve 1991/92-ben látva az ottani életet, hogy a szerzetesnővérek idős, beteg mivoltuk ellenére tevékenyen kivették a részüket az otthon fenntartásából. Azontúl, hogy naponta szentmisén vettek részt, elvégezték a rendi imádságaikat, ellátták a ház körüli munkákat is: sekrestye, konyha, mosoda, takarítás, ünnepek megszervezése, az ágyban fekvők ápolása stb. Igen szépek voltak a nővérek kézimunkái, hímzései, sőt az ott élő szerzetesek rendi ruháit bemutató babakiállítás is. A közösség a bekerülő nővér mindennapjait kísérte, tette szebbé egészen a végső nagy útig!

A rengeteg kép között örömmel fedeztem fel az 1993 nyarán készült csoportképet, amikor francia cserkészekkel két hetet együtt dolgoztunk az intézményben, felújítva-lefestve régi bútorokat, és bekapcsolódva a terménybetakarítás munkáiba.

Az írás legizgalmasabb része a 162–274. oldalakon olvasható arcképcsarnok, mely több száz nővér életrajzát tartalmazza ábécérendben. Ezt követi az itt dolgozó férfi szerzetesek rövid bemutatása. Ugyanitt olvashatunk az otthonban szolgálatot teljesítő lelkészekről, akik éveken keresztül látták el a nővérek lelki gondozását, gyóntatását, szentmisét mutattak be, illetve részt vettek örömeikben, elkísérték őket a temetőig. Természetesen a szeretetszolgálat vezetői és az intézmény igazgatói is bemutatásra kerültek.

Vannak, akik azt mondják, hogy a függeléket nem is érdemes elolvasni, vagy fellapozni, mert a lényeg már leírásra került. Én azonban ezzel a fejezettel kezdtem az olvasást, hiszen itt vannak felsorolva a jászberényi Újtemető sírkertjében nyugvó nővérek adatai. Néhányuk arca is megjelent emlékezetemben. Ugyancsak a függelékben olvashatjuk a munkatársak névsorát.

Segíti a könyv forgatását, a téma feldolgozását a forrásjegyzék, a névmutató és a helynévmutató, melyek elmaradhatatlan kiegészítői dr. Suba Györgyné munkáinak.

A nyomdai feladatokat a debreceni Kapitális Nyomda Kft. végezte, így olyan kiadványt vehetünk a kezünkbe, melyet a tartalom megismerése előtt is örömmel forgathatunk, lapozgathatunk.

A könyv kiadója a Jász Helytörténeti Kör és a Jászapátiak Baráti Egyesülete. Támogatták a Jászok Egyesülete, „A Jászságért” Alapítvány, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, Jászberény Város Önkormányzata, magán és közéleti emberek, valamint az előfizetők széles tábora, akiknek neve szintén olvasható a könyv utolsó lapjain.

A kiadvány a kitűzött célját messzemenőkig elérte: méltó emlék állítódott az itt élt kedvesnővéreknek, megörökítve életüket, mindennapjaikat, életük utolsó éveit-óráit.

Szívből ajánlom mindenkinek, aki a téma iránt érdeklődik, lokálpatriótának, avagy csak a közelmúltunk iránt érdeklődőnek.

(Dr. Suba Györgyné Kocsis Julianna: Szeretetszolgálat Jászberényben 1950-től. Jász Helytörténeti Kör – Jászapátiak Baráti Egyesülete, Jászberény, 387 oldal)

Gyöngyös, 2020. 10. 14. 2020.

Varga Kamill ofm