Se csillaga, se holdja

Összefoglaló

Ladányi ​Mihály, akit néhány évvel ezelőtt még fiatal költőként emlegettek, betöltötte negyvenedik évét. Mi fér bele egy mai alkotó életének négy évtizedébe? Ladányi igyekezett szélesre tolni a falakat. Falusi gyerekként kezdte, iparos-paraszti család sarjaként. Nyugtalan középiskolai évei után (Kisújszállás, Nagykőrös, Székesfehérvár) bölcsészhallgató Pesten, majd néhány évig újságíró. Egyetemista korában közli első verseit a Csillag és az Új Hang, 1956 után a Tűztánc antológia költői gárdájához csatlakozik.
Karrierje sajátosan alakul. Versei nehezen vagy egyáltalán nem simulnak bele az idillre vágyó világba. 1961-től vidéki hányattatások következnek, amelyek során Ladányi sokszor az élet aljára szorul. Innen küldi légszomjas kiáltásait egy képzelt jövő felé, a rudolftelepi kocsma bádogpultjára könyökölve "beszéli meg" az életet sorstársaival:
"E kantinban valami furcsa módon
elönt a sors iránt a hála,
hogy nem lehettem finom, elegáns
és egzatált bajnoka a szavaknak,
hogy a világ izzadt ölébe esve
vérző ujjakkal kell ma is kiásnom
énekeimet az érdes kövekből."
"A világ izzadt ölében" éli át a társadalom "minden másként van" karintys helyzeteit, s eközben alakul ki az a groteszk, csúfondáros, de a hétköznapok iránt megrendült hang, amely mind ez ideig Ladányi lírájának legismertebb vonása.
E könyv a költő tizedik kötete, s egyúttal egy művészi pálya két évtizedének gazdag leltára.
Talán minden eddiginél árnyaltabb, kontrasztikusabb világot revelál ez a gyűjtemény – azáltal, hogy a lépésről lépésre követhető, mélyülő-finomodó pályaképet láttatja. Ahogy a kezdeti romantikus-nosztalgikus érzelmiségtől – sok bozóton át – eljutott a költő az izgalmas pálya fontos állomásához.
A villoni tréfakedv, hetykeség találkozik itt a József Attila-i analízis igényeivel. Érdes indulatisága sohasem merevedett meg; humorérzéke s nyelvi leleményessége sokszor átsegítette az esetleges buktatókon, s hovatovább egy valóságosan létező, nem lebecsülendő társadalmi aggodalmat fejezett ki a "konszolidált" körülmények között. Nem elégítette ki a magány, a szerelem sem mindig, "újakra készülő" természetét.
Illúziórombolása ma már teljesen egyértelmű. A néha kegyeletsértőnek tűnő gesztusai mögött is elemi tisztaságra, emberségre vágyó, bizalomkereső nyugtalanság rejlik. S Ladányi Mihály önmagával szemben sem hízelgő vagy elnéző. Épp ez a kíméletlen-őszinte szigor, önismereti igény biztosítja mondandóinak hitelét – s egyszersmind eredetiségét is.