A magyarországi kisebbségkutatás az elmúlt másfél évtizedben intézményeiben, témaválasztásában és módszertanilag egyaránt megújult. Kötetünk az MTA 2001-ben önállósult Kisebbségkutató Intézetében folyó interdiszciplináris kutatásokból ad válogatást. A Magyarországon élő nem magyarok, valamint a hét szomszéd államban élő magyar kisebbségek helyzetét, mindennapjait vizsgáló kutatásokban elsősorban az antropológiai megközelítés érvényesül. A települések szintjén megragadható etnikai folyamatok (változások), a lokális, regionális önazonosság, illetve a felekezetiség kölcsönhatásai a 20. század folyamán erőteljesen leegyszerűsödött etnikai tér- és identitásszerkezetekben is gazdag változatosságot eredményeznek. A tengerentúli magyarok diaszpórahelyzetében természetesen mindezek a jelenségek egészen más környezetben vizsgálhatók. A legtöbb tanulmányból az derül ki, hogy a térség nemzetállamaiban lezajlott felemás modernizáció sem tudta háttérbe szorítani az itt élő kisebbségi közösségek etnikai sajátosságait. Ezzel együtt a két- és többnyelvűség, az identitásváltás jelenségei kétségkívül a többes szerkezetek kialakulását jelzik. Elképzelhető, hogy a korábbi, egymástól elhatárolt etnikai entitásokat éppen ezek a többes szerkezetek váltják fel, s válnak a régió új jellegadó etnikai sajátosságává.
Ki gondolta volna az ezredforduló környékén, de akár csak egy évtizeddel ezelőtt is, hogy megkérdőjeleződik mindaz, ami az emberiség létezése óta kétségbe vonhatatlan természeti törvénynek bizonyul...
Online ár:
2 090 Ft