Részlet a könyvből:
"- Nincs lázad - mondta az asszony.
Ötvenévesnek látszó férfi feküdt a nagy szobában, melynek egy sarokkiugró szabálytalan alakot adott. Az asszony, aki a kora reggeli óra ellenére már nappali ruhában volt, a két ágy között állt és a kezében tartott lázmérőt nézte. Kedves, szabályos arca volt, még elég friss, holott haja már őszült halántéka körül.
- Harminchét egy... Nem lehet komoly baj... Fáj valamid?
- Nem, már nem fáj semmi.
- És mit éreztél?
- Arra ébredtem, hogy a szívem táján nyomasztó érzésem van. Aztán ez a nyomasztó érzés szorongássá nőtt és erre hívtalak... De most már vége.
- Akarod, hogy elhivassam Toury Doktort?
- Ugyan minek, Valentine?... Mondom, hogy már vége...
Az egésznek nincs semmi jelentősége.
- Akkor hát ígérd meg, hogy ma ágyban maradsz.
- Kár lenne; olyan szép idő van."