Nagy csaták 13. - A Habsburg Birodalom zászlói alatt - Nagy csaták 13. kötet

Összefoglaló

A "Nagy Csaták" könyvsorozat magyar csatákat tartalmazó kötetei az eddigiektől eltérően nem kronologikus rendben jelennek meg.
A kötetben szereplő csaták: Pétervárad - Belgrád - Banja Luka - Kolin - Berlini portya - Leuthen - Arcole - Győr

Pétervárad, 1716. augusztus 5.

A szultáni hadigépezet 1716-ban újra működésbe lépett a Duna-völgyében Magyarország ellen. Augusztus 5-én viszont az oszmán sereg a péterváradi sáncokban súlyos vereséget szenvedett.

Belgrád, 1717. augusztus 16.

A péterváradi győzelem után Jenő herceg célja Belgrád erődjének visszafoglalása volt. Az ostromló sereget azonban az oszmánok körülzárták. A csata kaotikus éjszakai harccal indult, de reggelre a császáriak ismét kivívták a győzelmet.

Banja Luka (1737. augusztus 4.)

Az oszmán-Habsburg háborúk egyik véres epizódja volt a boszniai Banja Luka vára elleni sikertelen támadás. Balkán hegyei között még évszázadokig a törökök maradtak az urak.

Kolin (1757. június 18.)

Szilézia birtokáért a Monarchia és Poroszország három háborút vívott. A poroszok sokáig legyőzhetetlennek bizonyultak, de az elbizakodott II. Frigyes Kolinnál megtámadta az erős állásokban lábát megvető császári-királyi hadsereget és kemény küzdelem után megalázó vereséget szenvedett.

Berlini portya (1757. október 10–23.)

A legendás huszártábornok, Hadik András altábornagy különítményével messze az ellenséges vonalak mögé behatolva vakmerő módon megsarcolta Poroszország fővárosát.

Leuthen (1757. december 5.)

II. Frigyes a kolini kudarc után rendezte sorait majd a ferde csatarend mesteri alkalmazásával hatalmas vereséget mért a túlerejű császári-királyi hadseregre.

Arcole (1796. november 15–17.)

Az arcole-i hídon rohamozó ifjú Napóleon Bonaparte talán a legismertebb hadvezére a világtörténelemnek. Kevéssé ismert akkori ellenfele, az erdélyi kisnemes Alvinczy József táborszernagy, aki kemény ellenfele volt Bonaparténak.

Győr (1809. június 18.)

Az 1809. évi háború folyamán a Magyarországra benyomuló napóleoni sereg összecsapott az egyesített császári-királyi és magyar inszurgens csapatokkal. Ez az összecsapás, amely a franciák győzelmével végződött, megmutatta az inszurrekció csekély katonai értékét, de az osztrák hadvezetés is kudarcot vallott.