Virrasztás

Összefoglaló

A ​Tamási-életmű egészének szerves része az a gazdag és sokágú publicisztikai termés, mely a maga sajátos változataiban hiteles kifejezője egy huszadik századi, erdélyi magyar író szellemi magatartásának, emberi-művészi eszményeinek, felelősségteljes gondolkodásának.
Az a fajta egyéniség volt Tamási Áron, aki már pályájának kezdeti szakaszában, a húszas évek elején fölvállalta a közügyek számontartását, népe gondjainak megszólaltatását. Azzal indult el Farkaslakáról küldetéses útjára, hogy a szegények és meggyötörtek követeként a világ lelkiismeretének színe elé tárja gyakorta „bajlátott” szülőföldjének üzenetét – panaszait, hétköznapi keserveit – s ugyanakkor megvilágítsa a székely lelkiség igazi arculatát. Kisebbségi sorsban érlelődött meg benne – nagy elődök példái nyomán – az erdélyi magyar írástudó hivatástudata, ami minden időkben meghatározta tiszta csengésű szavainak erkölcsi súlyát.
Emberi s nemzeti értékek védelmére mindig kész „szellemi őrség” posztján virrasztott fegyverével – tollával – Tamási Áron, „jégtörő gondolatokat” érlelő figyelemmel. Erről tanúskodnak írásai – minden műfajban.
Életében egyetlen olyan könyve jelent meg, mely válogatást tartalmaz publicisztikájából: ez a Virrasztás. A kötetet maga állította össze – nem egy esetben némi módosításokat ejtve az idők során elszórtan napvilágot látott szövegeken. Noha a Virrasztás lapjai észrevehetően őrzik a kor, a háborús idők hangulatának lenyomatát is, szerzője ezúttal sem tagadta meg eredeti önmagát, midőn a kötet bevezetőjében (Aki virrasztott) egyebek mellett ezt hangsúlyozta: „Nemzeti szempontból az is baj, hogy a középosztály életének nagy kérdéseit és értékeit állandóan úgy tárgyalják és igazítják, mintha azáltal a nemzet egyetemének sorsát tárgyalnák és rendeznék. Holott a nemzet zöme, amely a középosztály háta mögött sorsában ugyancsak egységes már, egyéb és átfogóbb kérdések megoldását várja. Főleg a testvéri közösség valóságára vágyik és szociális igazságtevésre. Nagy fegyelem van ebben a népben s ez a fegyelem a szellem legjobbjait is jellemzi. Ezért hallgatunk manapság s ezért fogalmazunk úgy, mint aki tanítani akar s nem megbontani.”