A szegények iskolája

Összefoglaló

Márai humora, ebben a hangoskönyvben az első perctől az utolsóig sziporkázik, mindenkit elbűvöl. Az öniróniában is gazdag írás nem csak „világmegváltó” gondolatokat tesz közkinccsé, de az író hétköznapjaiba is bepillantást enged. A példákat ugyanis legtöbbször saját, „gyakorló szegény” életéből hozza. Az esszének álcázott szatíra a harmincas évek elején született, de gondolatai olyan aktuálisak, hogy akár a 2009-es gazdasági válság is ihlethette volna. Ez az aktualitás számunkra még szórakoztatóbbá teszi, Fesztbaum Béla finoman árnyalt előadása pedig kiemeli az iróniát, de nem veszi el a poénok felfedezésének örömét. „Kis művem hézagot óhajt pótolni. Mint gyakorló szegény, régen kutatok már olyan kézikönyv után, mely használati utasítást nyújtana a szegénységhez, megmagyarázná, hogyan lehet ezt az állapotot méltósággal és idegösszeroppanás nélkül elviselni, s az élet válságos és kínos pillanataiban tanácsokkal látná el a mérsékelt jövedelmű embereket… Bizonyosan tudom, hogy az elvont értelemben vett tudományos munkát kedvelő, szigorú szegények szemében művemet gyanússá teszi talán az a tagadhatatlan időszerűség, amelyet a választott tárgy korunkbeli köznapisága ad neki. Iparkodtam is művemet az idő és a kor divatos áramlataitól független, értékálló alapeszmékre fektetni…” (Részlet Márai előszavából)