Összefoglaló
"Közel jött hozzám a város, szinte rám telepedett erőszakos nagyságával, színével, szagával, kissé idegenes nyelvével is, de a szülőfalumat el nem nyomhatta, meg nem sérthette, még csak nem is homályosíthatta el sem akkor, sem később, és azóta sem soha. Tudom, hogy Gölle azóta megváltozott formájában, szokásaiban és bizonyára nyelvében is, de az a falum, amelyben én születtem, a nagy béke zsúpos házainak sora, az emberek szíve, a Kácsalja és a Cönde, a templom és a temető meg nem változhattak soha, mert emlékeim lelkében őrzöm őket, s ez a lélek örökkévaló."
Fekete István önéletrajzi regényében gyermek- és ifjúkorát eleveníti fel láttató erővel, az egymásra toluló emlékek látszólag szeszélyes, de mindig a cél irányába igazodó rendjét követve. A Ballagó idő messze túlmutat a megélt eseményeken: bevezet az író különös hangulatokkal teli világába, beavat megérzéseibe, legbensőbb titkaiba – fénykép is a kötet mindazokról, akik emberségét formálták.
Bride - A menyasszony
Misery Lark, a Délnyugat legbefolyásosabb vámpírtanácsosának egyetlen lánya kívülálló... ismét. Az emberek között névtelenségben töltött napjainak vége. Hívatták, hogy támogasson egy történelmi, bé...
Online ár:
5 100 Ft
Eredeti ár: 5 999 Ft
ÉRTÉKELÉSEK
5
az 5-ből
2 értékelés alapján
Legnépszerűbb pozitív értékelés
Fekete Istvánt olvasni gyönyörűség. Érzelmi hullámvasúton ülsz, miközben folyamatosan bámulod az általa leírt tájat. Sír és nevetsz (hangosan), aztán megint könnyezel. Szigligeten írja le gyermekéveinek ezt a tüneményes összefoglalását, ugyanakkor a szeretnivaló történetek közé óhatatlanul beleszövi későbbi élete hol gyászos, hol örömteli eseményeit. Sok mindent ad ez a könyv: valami fura nosztalgiát olyasmi iránt, amit már magam sem éltem meg, mint ahogy az utánam következő generáció még kevésbé (bár remélem, ezt rosszul látom) – a családi kapcsolatok, főként a szülők olyan fajta tiszteletét és a barátságok olyan megtartó erejét, amikre nemcsak azokban a vészterhes időkben lehetett óriási szükség, hanem ma is, sőt ma különösen. Természetesen ezt az írást is alapvetően határozza meg Fekete István természetimádata, és olvasás közben amúgy is állandó mehetnékem újra és újra elővett. És észre se vettem, és ott voltam, ahol ő, azt láttam, amit ő, vele sírtam és vele nevettem.