A katolikus egyház rövid története

Összefoglaló

A katolikus egyház történetét ez a könyv nem oly módon tárgyalja röviden, ahogyan azt egy egyháztörténész írná meg. Mondanivalómat rövidre fogva és többnyire jelen időben előadva, figyelmemet a nagy vonalakra, a főbb struktúrákra és a jelentős személyiségekre összpontosítom, kerülve minden szaktudományos ballasztot. A római katolikus paradigmának kétségtelenül a pápaság a központi eleme, ezt nem lehet nem észrevenni. A katolikus egyház történetét a tizenegyedik századtól fogva a pápaság monarchikus-abszolutista intézménye határozta meg, ez vezetett a szakadáshoz a nyugati és a keleti egyház között. A katolikus egyház történetének legfőbb jellegzetessége, hogy a pápaság intézményének hatalma a nehézségek és vereségek ellenére folyamatosan nő. Ennélfogva nem annyira a liturgia, a teológia, a népi vallásosság, a szerzetesség vagy a művészetek jelentenek neuralgikus problémákat, hanem az egyházi alkotmány problémái, amelyeket a hagyományos katolikus egyháztörténet kevéssé dolgozott fel. És már csak a bennük rejlő ökumenikus gyúanyag miatt is én ezeket kívánom különös gondossággal megvizsgálni. A katolikus egyház történetét természetesen másképpen is meg lehet írni: az eseményeket „semlegesen” leíró hittudósként vagy olyan történészként, akinek életét az egyház története nem szabta meg döntő mértékben. De megírhatja a „megértésen” fáradozó, a „hermeneutikára” felesküdött filozófus vagy teológus is, akinek a „mindent megérteni” egyben azt is jelenti, hogy „mindent megbocsát”. Én azonban a katolikus egyház történetét olyan emberként írom meg, akire az egyház lesújtott, aki a történeti összefüggések okán „érti”, de semmiképpen nem bocsátja meg a szellemi elnyomást és az inkvizíciót, a boszorkányégetést, a zsidók üldözését, a nők diszkriminációját. Olyasvalakiként írom ezt a könyvet, aki az áldozatok oldalán áll, vagy azok oldalán, akik már a maguk korában felismerték és megbélyegezték egy bizonyos egyházi gyakorlat nem keresztényi voltát. Hans Küng