Ha végignézünk Fővárosunk azon utcanevein, melyeket egykor élő személyekről neveztek el, az egész magyar história elvonul előttünk. A lexikális adatok sokasága közé igyekeztünk egy kevés történelmet is becsempészni, főként egy-egy személlyel kapcsolatos, kevéssé ismert, jellegzetes eseményt. A kimagasló, korszakot formáló személyeknél nem annyira történelmi szerepükről, hanem inkább emberségükről szóltunk néhány szót. Még a XIX. század elején is történelmünk kisebb-nagyobb egyéniségei, többnyire csak származásuk révén juthattak olyan helyzetbe, hogy a magyar história ismertebb alakjaivá válhassanak. Mivel az elmúlt félévszázadban a családtörténet és címertan a hivatalos történelemtanítás perifériájára került, ezért igyekeztünk ezt is több helyen beépíteni, hogy színesebbé, érdekesebbé tegyük az életutak egyhangú leírását. Nagyjaink legtöbbje derűs, jóhumorú volt. Ebből felvillantunk itt-ott egy kedves epizódot. Ady gondolatát idézve reméljük, hogy a feltámasztott múltból néhol kisarjad majd a szebb jövő hite.
Gömbös Tamás