Ritkán adódik, hogy egy könyv kettős jellege olyan harmonikusan illeszkedik össze, mint ezé a felfedezéstörténeti ótikönyvé. A világhírű vértesszőlősi előember lelőhelyének feltárása ugyanis elválaszthatatlan azoktól az utazásoktól, amelyek során a szerző felkereste az ismert előember lelőhelyeket – összehasonlítva az embermaradványokat és az eszközöket – mintegy bejárta azt az ösvényt, amelyen a kavicseszközöket készítő előember a mai hazánk területére eljutott. Filmszerűen együtt pereg a két eseménysorozat: a sokszor nehéz, de mindig izgalmakat rejtő feltáró munka, amely bármely pillanatban perdöntő eredményt hozhat, és a mindvégig szakmai feszültséggel teljes utazások. Közben a háttérben egy harmadik eseménysor is pereg, amely hol premier-planba kerül, hol a háttérbe merül, ez pedig az ember korai fejlődése, annak egyes mozzanatai.